Tartalomjegyzék
Zebra Danio tanulmány megmutatja, hogyan fejlődtek ki a halak végtagjai
A zebradánióval nemrégiben végzett tanulmánynak köszönhetően a tudósok egy lépéssel közelebb kerültek annak kiderítéséhez, hogyan fejlődtek ki a halak végtagjai, és hogyan tették meg első lépéseiket a szárazföldön.

kép a Wikipédiából
A zebradánió népszerű édesvízi akváriumi hal, mert:
- bőséges energia általános ellenálló képesség olcsó árcédula
A fejlődésbiológusok (biológusok, akik azt vizsgálják, hogyan fejlődnek és növekednek a szervezetek) szintén a zebradániót (a biológusok általában zebrahalnak hívják őket) használják laboratóriumi tanulmányozásra.
A Developmental Cell nevű folyóiratban megjelent egyik tanulmány azt mutatja be, hogyan fejlődhettek ki a halak végtagjai.
A kísérlet a következőképpen zajlott - a tudósok a hoxd13 nevű gén extra példányait injektálták a zebra dánióba (zebrahal). Ez a gén felelős egy olyan fehérje előállításáért, amelyről úgy gondolják, hogy a kezek és lábak előfutárainak fejlődését irányítja. A gén természetesen előfordul a zebrahalakban, de a hozzá kapcsolódó fehérje (a kezek és lábak növekedéséhez) csak nagyon kis mennyiségben van jelen a négylábú szárazföldi állatokhoz képest.vagy madarak.
A tanulmány megállapította, hogy a hoxd13 gén extra példányait befecskendezett halaknál az uszonyok helyett a kezek és lábak előfutárai kezdtek el fejlődni.
A tanulmány eredményei alapján egyes tudósok úgy vélik, hogy az első szárazföldön járt állatok (az úgynevezett tetrapodák) e gén fokozott kifejeződésének eredményeként fejlődhettek ki.
Szóval...tudom, hogy ez egy sósvízi akvárium blog - és nem egy édesvízi akvárium blog...és tudom, hogy ez egy eléggé geekes, evolúcióbiológiai tanulmány, de én elég érdekesnek találtam. Remélem, ti is érdekesnek találtátok.
Tudtad, hogy a zebrahalak képesek újranőni az uszonyaikat, a bőrüket és a szívüket? Talán be kéne állítanom egy édesvízi akváriumot.
A Zebra Danio tanulmány összefoglalóját, amely bemutatja, hogyan fejlődhettek ki a halak végtagjai, itt olvashatja.
Írta Albert B. Ulrich III. Kövessetek a Google +-on és a Twitteren!